Készül az új alkotmány tervezete, nemsokára elkezdődik a parlamenti alkotmányozás. Mindannyiunkat érint ez a folyamat, s már eddig is több, ilyen vagy olyan állásfoglalásra késztető kérdés merült fel benne. Szeretnénk erről is eszmét cserélni a közeljövőben. Addig is szinte csak ötletszerűen gyűjtjük itt a témával foglalkozó s bizonnyal gyorsan tovább sokasodó linkeket, és érdeklődéssel olvasunk minden észrevételt.

A minap két szöveget olvastam
egy fórum-hozzászólást:
"A filozófia ... ab ovo nem valami elidegenedett szakma, nem ipar (még ha lenne is rá igény), hanem organikus tevékenység, művészet és tudomány egyszerre. A hivatalos, akadémiai filozófia és az általa képviselt kritériumok legitimitását nem ismerem el, kontraproduktívnak, sőt egyenesen szánalmasnak tartom. Megannyi tudálékos katedrafilozófus, inkább filológusok, akiknek jóformán egyetlen önálló gondolata nincsen. Tudod: aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja."
[ Gregor Samsa  2010.12.08 15:22:52 © (1482)
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9093234 ]

És egy másikat Babits Mihálytól
azt hiszem könyv-recenzió és ebből egy részlet:
"Mindig csodálkoztam azon, mért oly unalmasak az életfilozófiáról szóló könyvek? Voltaképpen ezeknek kellene a legérdekesebbeknek lenniök. Nem ezek szólnak-e a legéletbevágóbb témáról? nem az-e a legérdekesebb kérdés: mit tegyek? hogy éljek? De - sajnos - ez a kérdés első személyben van feltéve; s a feleletet második személyben várom. A tudomány azonban csak személytelenül felelhet - s ez türelmetlenné tesz akkor, mikor az életről van szó, az én életemről!

Januári összejövetelünkön, a beszélgetés vége felé, felmerült ez a téma. Amelyben így-úgy mindnyájan érintettek vagyunk. És szerencse, hogy az alábbi írás szerzője is köztünk volt, de épp csak elindulhatott az eszmecsere erről a fontos kérdésről (s persze mint mindig, több dologban egyetértettünk s volt amiben a vélemények megoszlottak). Szeretnénk majd folytatni.

HADAS MIKLÓS
Férfiuralom és szülészeti gyakorlat Magyarországon
(Megjelent: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam, 49. szám, 2010. december 10.)

"Magyarország macsó ország. Férfiak gyakorolják a hatalmat a gazdasági és a politikai életben, férfiak birtokolják a titkosszolgálati információk szinte teljes körét, férfiak vannak domináns helyzetben a kulturális, a tudományos és az egyházi életben (az egy-két vezető pozícióban lévő nő kivételt erősítő szabálynak tekinthető). Férfiak közül kerül ki az akadémiai doktorok csaknem kilencven, a különböző egyházak püspöki karainak vagy az Alkotmánybíróság tagjainak száz százaléka. Satöbbi, satöbbi. ...
A mindennapi életet ... erőteljesen áthatják a férfiuralom magától értetődőnek tekintett, láthatatlan formái, amelyeket szinte természettörvényekként fogadunk el. A láthatatlan férfiuralom egyik példaértékű, jogilag kodifikált formája a Magyarországon jelenleg érvényben lévő domináns szülészeti gyakorlatban érhető tetten. Ennek során a sebészeti jellegű fizikai erőszak alkalmazásának legitim monopóliumával bíró szülészorvos jó eséllyel megsérti a várandós anya ama jogát, hogy megfelelő információk birtokában rendelkezhessék saját teste fölött.

Decemberi találkozónkon a beszélgetés azzal kezdődött, hogy megnéztük: milyen viszonyban vagyunk gyermek-énünkkel. Elkapott pillanatokat őrző fotókat nézegettünk, aztán jöttek a csak belül elkattintott képek három rétegben: a még tudattalan időből mások által mesélt képek hogyan váltak saját élménnyé; gyakran felidézett, szeretett képek kisgyermek-korunkból; szimbolikusnak érzett és értelmezett képek. Íme a képekből néhány:
- Hunyorgó szemmel tányérjába bámuló kislányt látunk, aki egy hosszú asztal mellett ül. Egy kéz épp most mer a tényárjában maradt húslevesre krumplistésztát. A nagy teremben hosszú asztalok és a tányérjuk fölé hajló óvodások.
- Iskolaudvar, tele apró 6-7 éves gyerekekkel. Egy helyen szétválnak, hogy utat engedjenek egy kisfiúnak, aki egy hatalmas kutya nyakörvébe kapaszkodva indul hazafelé.
- Gazdasági udvar. Riadt arccal emberek közelednek az istálló felé, ahol egy gyönyörű vad kinézetű lovat épp most kezd etetni a tenyeréből egy kislány.
- Városkép jól láthatóan ostromállapotban. Egy lejtős utcán szalad egy férfi és egy kisfiú kezét szorongató nő, épp egy szűk utcába fordulnak be.

(Beszélgetés 2010.11.17-én.)

Me-Ti (Konfucius kortársa) szerint annak, hogy az emberek muzsikálnak négy hátránya van:
· az éhezők nem laknak jól,
· a fázók nem melegednek meg,
· a hajléktalanok továbbra is azok maradnak és
· a kétségbeesettek nem nyernek vigasztalást.
Summa summarum: a zene minden dolgok leghaszontalanabbika.

A fenti megállapításnak csak a negyedik gondolatával lehet vitatkoznivalóm. A többivel nincs mit tenni. Hát felhagyok a haszonelvűséggel.

Komolyra fordítva a szót. Gyermekkoromban szerepet játszott a zene. Énekeltünk a mamával, a papa lelkesen beszélt Beethovenről, Wagnerről, Schubertről és elvitt a Károlyi Kertbe kerítésen kívül hallgatódzni Beethovent Ferencsikkel. Kamaszként zongorázni tanultam, vajmi kevés ambícióval és sikerrel, de lenyűgözött a jazz, mint improvizációs műfaj. Az ötvenes években ezt a tiltott gyümölcsöt élveztem rádión a rövidhullámú amerikai adásban esténként 8 és 10 között. De kaptam ekkor bérletet szülinapjaimra az Erkelbe. Elkábított a zene és a színpad csodája. Összességében életem, örömeim, bánataim, azaz hangulataim kísérője (sőt egyre inkább befolyásolója is) lett a zene.

E havi összejövetelünkön erről a témáról beszélgettünk. Először mindegyikünk elmondta, tűzött-e ki magának valamilyen határozottabb életcélt ifjúkorában. S ha igen, annak megvalósításában mekkora szerepe volt megítélése szerint saját döntéseinek-kitartásának, és mekkora a véletlennek-szerencsének ('jókor volt jó helyen'). Ezt követően Éva bevezetőjét hallgattuk meg, melynek rövid vázlata:

TAKÁCS ÉVA
A sors mint esély

Bevezetés

Ahogy most visszagondolok főiskolás éveimre, akkoriban két erős szellemi hatás ért. Az egyik tanulmányaim során. Szociálpedagógia szakon végeztem és sok pszichológiai kérdéssel foglalkoztunk. Lehet a látásommal is összefügg az hogy engem régóta érdekelnek a belső lelki történések. Talán nem túlzok ha azt mondom van bennem empátia. Sajnos nem tudtam közel sem annyit olvasni erről amennyit szerettem volna. De később is mindig megtaláltak az ilyen problémák, munkahelyen, baráti körben. Ez egy olyan dolog amivel szívesen foglalkozom. Tanultam szupervíziót is főiskola után az IBS-ben. De ha belegondolok amikor még tizenévesen a Fekete Lyukba jártam és Cure rajongó voltam (vagyok) ott is leginkább valami spiritualitás az ami megfogott.

A forradalmár sosem nyugszik. John Lennon utolsó harminc éve.
(szerző: Inkei Bence, Quart, 2010. 09. 12.)

"John Lennon utolsó három évtizede érthetően kevésbé él a köztudatban, mint az azt megelőző négy: azokban el volt foglalva azzal, hogy történelmet csináljon a Beatlesszel és aztán szólóban is, majd öt éven keresztül inkább családapát játszott rocksztár helyett, úgyhogy talán nem túlzás azt állítani, hogy 1980-tól új szakasz kezdődött a pályájában, még ha csendesebb és kevésbé sikeres is, mint az első."

A közeljövőben erről a témáról - melynek fontossága mellett szükségtelen érvelni - szintén tervezünk egy beszélgetést, Abdul-Fattah Munifnak a Magyarországi Muszlimok Egyháza hitoktatójának részvételével. Alább néhány, a témával összefüggő honlap:

DR: MATUS ISTVÁN
Testi-lelki szenvedéseink
(Szolgatárs, 2007/1)
 
"Az emberi élet jellemző sajátja a szenvedés. A vele kapcsolatos általános emberi magatartás ellentmondást, ambivalenciát tükröz. Többé-kevésbé mindenkinek vannak reális tapasztalatai és igaz képzetei a szenvedésről mint a mindennapi élet velejárójáról, ugyanakkor taburendszer is veszi körül. Ez megnyilvánulhat, például abban, hogy a témakört „struccpolitikusan” kezelik, azaz ignorálják, disszimulálnak, „szőnyeg alá söprik”…
A filozófusok mélyenjáró értelemmel mondták már évezredekkel ezelőtt: az életben három nagy titok van: a születés, a halál, és ami e kettőt összeköti, a szenvedés.