DR: MATUS ISTVÁN
Testi-lelki szenvedéseink
(Szolgatárs, 2007/1)
 
"Az emberi élet jellemző sajátja a szenvedés. A vele kapcsolatos általános emberi magatartás ellentmondást, ambivalenciát tükröz. Többé-kevésbé mindenkinek vannak reális tapasztalatai és igaz képzetei a szenvedésről mint a mindennapi élet velejárójáról, ugyanakkor taburendszer is veszi körül. Ez megnyilvánulhat, például abban, hogy a témakört „struccpolitikusan” kezelik, azaz ignorálják, disszimulálnak, „szőnyeg alá söprik”…
A filozófusok mélyenjáró értelemmel mondták már évezredekkel ezelőtt: az életben három nagy titok van: a születés, a halál, és ami e kettőt összeköti, a szenvedés.

Az akadémikus medicina döntően másról sem szól, mint a betegségek tengernyi özönéről, és – bennfoglalt, implicit módon – a következményes testi-lelki szenvedésekről. Megállapítható továbbá, hogy a témakör centrális jelentőségéhez képest – a szenvedés szó, fogalom egészleges, konceptualizált értelmében – méltánytalanul kicsi a témakör egzakt tudományos igényességű medicinális szakirodalma. Ugyanakkor szinte könyvtárnyi (szak)irodalma van a filozófia, a vallás, a teológia, a spiritualitás területein.
Megállapítható, hogy a világ nemcsak „színház” (Shakespeare), nemcsak „üzlet” (managerjelszó), hanem „kórház” is. Ha pedig „kórház”, akkor az egyik legjellemzőbb sajátja a szenvedés."

A továbbiak, a teljes tanulmány itt olvasható:
http://szolgatars.freeweb.hu/07'1/tanszemle.htm

Kinga