E havi összejövetelünkön erről a témáról beszélgettünk. Először mindegyikünk elmondta, tűzött-e ki magának valamilyen határozottabb életcélt ifjúkorában. S ha igen, annak megvalósításában mekkora szerepe volt megítélése szerint saját döntéseinek-kitartásának, és mekkora a véletlennek-szerencsének ('jókor volt jó helyen'). Ezt követően Éva bevezetőjét hallgattuk meg, melynek rövid vázlata:

TAKÁCS ÉVA
A sors mint esély

Háromféle megközelítésből fogom megvizsgálni a sors értelmezését.

1. Materialista
Az ember jellemét, egyéniségét a gének, a neveltetés és az egyéb körülmények alakítják ki.
A véletlenek szerepe a meghatározó az egyéniség és a sors kialakulásában.
Elterjedt vélemény hogy önfejlesztéssel, akarattal és megfelelő célok kitűzésével az ember szinte bármit elérhet, viszont ez nagymértékben függ a szerencse faktortól, aminek ki van szolgáltatva, mert bármikor bekövetkezhet egy szerencsétlenség, betegség, amit előre nem lehet látni.
Tehát egyfelől szabad akarata van, úgy érzi, hogy kézben tarthatja a sorsát, másfelől teljesen kiszolgáltatott a véletleneknek.
Célja lehet: anyagi javak, erkölcsi célok elérése, lehetőleg fájdalom és problémamentesen.

2. Vallásos
A sorsunk Isten kezében van.
Ő határozza meg hogy hova, és milyennek születünk és Ö jelöli ki az utat amin járnunk kell.
A hit szerint mindannyian bűnösnek születünk és az életünk minden történése Isten akarata.
Ha betartod a parancsait halálod után a mennybe jutsz, ha nem tartod be akkor a pokolba.
A szabad akaratod abban áll, hogy életed folyamán bármikor megtérhetsz és dönthetsz úgy, hogy a parancsai szerint élsz, akkor megbocsátást nyersz.
A vallás nagy biztonságérzetet ad.
Cél: Isten parancsait követve a mennyországba jutni.

3. Sors mint esély
Az ember többször születik.
Megszületés- a jellemvonások és a család előre meghatározott, és tökéletesen megfelel annak a feladatnak, amit el kell végeznie a léleknek, hogy a fejlődés egy magasabb fokára lépjen.
A Rómaiaknál volt egy különlegesen kegyetlen kivégzési mód: a bűnöst az ősök szokásai szerint egy kutyával, egy kakassal, egy mérges kígyóval és egy majommal együtt belevarrták egy bőrzsákba, és a tengerbe vetették, így kell nekünk is leélnünk az életünket egybevarrva a jellemvonásainkkal, az egyéniségünkkel.
A horoszkópróba olyan, mint egy tervrajz az életünkhöz, megmutatja a lehetőségeinket és a korlátainkat, segít hogy tisztán lássuk magunkat, feladatainkat, és azt is megmutatja hogy mikor van lehetőségünk, esélyünk változtatni magunkon és ezáltal az életünkön is.
Minden történés belőlünk fakad a sajátunk, ezért ha magunkon változtatunk, fejlesztünk, az életünk is megváltozik.
A megoldandó feladatokat a "sors" hozza elénk, elkerülhetjük de újra és újra visszatér egyre nehezebb szituációkban.
A történések, legyenek jók vagy rosszak, segítenek a fejlődésben. Nincsenek véletlenek, minden okkal történik. Ennek tudatában egy nehéz élethelyzetben könnyebben tudunk felülemelkedni a problémákon és így fentről jobban felismerhetjük az ismétlődő mintázatokat és a feladatainkat.
Úgy érezhetjük hogy szilárd alapokon állunk, hiszen ismerjük a jó és rossz tulajdonságainkat, tudjuk mi a feladatunk és azt is hogy ez hozzávetőlegesen mikor jelenik meg az életünkben. Tudjuk hogy ez az élet csak egy kis része a létezésünknek, mint egy osztály az iskolában, ha megtanultuk a leckét továbbléphetünk.
Cél: A személyiség fejlődése sorseseményeken keresztül.

*

A fentebbi kérdésekről most is sokat beszélgettünk, vitatkoztunk. Volt akihez az egyik vagy a másik megközelítés állt közelebb a fentebbiek közül. Meggyőzni ismét csak nem győztük meg egymást, de nem is ez a cél. Inkább az, hogy különféle gondolkodású emberek között továbbra is megmaradjon az egymás iránti nyitottság, erősödjön a megbecsülés, megértés és a barátság. Ez is egy 'befejezhetetlen' téma volt: s olyan, amelyről Éva mindig szívesen beszél.