Elméleti fizikusnak készültem. Pontosan már nem emlékszem, mikortól, de 13-14 éves koromtól már biztosan. Volt akkoriban egy barátom, akivel órák hosszat sétálgattunk a fekete lyukakról meg a fizika nagy kérdéseiről gondolkodva, vagy éppen ezzel kapcsolatos könyveket bújtunk. Talán még fiatalabb voltam, amikor arra vágytam, hogy majd oxigénnel és minden olyan anyaggal láthatom el az emberiséget, - természetesen valamilyen tudományos vívmányom eredményeképpen - amilyenre szüksége van. Ma már tudom, hogy ez badarság. Kisgyerek voltam, amikor nagy örömmel vártam egy angol ismeretterjesztő tv-sorozat utolsó részét, melynek előzetesében azt ígérték, hogy a világ keletkezésének módját mondják el. Már ezzel képes voltam végre leszerelni hívő rokonaimat, akik mindig Istennel győzködtek természettudományos beállítottságom ellenére.

"Az USA-ban egyre nagyobb teret hódít a "pozitív pszichológiának" nevezett tudományos irányzat, amely annak ellensúlyozására jött létre, hogy a klinikai pszichológia túlzottan a negatívumokra összpontosít. Az új iskola, amelynek már központja is van a Pennsylvaniai Egyetemen, elsősorban a pozitív érzelmeknek - boldogság, öröm, jó közérzet - szentel figyelmet.
Ezen az egyetemen már olyan szemináriumokon lehet részt venni, mint a "Jólét tudománya." Ahogy az irányzat hívei fogalmaznak: a pszichoanalízis annak idején azt ígérte, hogy hétköznapi szenvedéssé enyhíti az akut emberi nyomorúságot, ehhez képest a pozitív pszichológia azt ígéri, hogy az enyhébb fokú emberi örömöt kiteljesedett jó közérzetté alakítja.
Nemcsak a személyes boldogságérzetet igyekszik maximalizálni, hanem a közösségi szerepvállalást is segíti, és a remény és jótékonyság ösztönzésével teljesebbé teszi a spiritualitást. A különféle gyakorlatok igyekeznek ráirányítani a résztvevők figyelmét az élet apró örömeire, és a félelmeiket is segítenek nekik legyőzni. Legfelső szinten az egyénre szabott életcélokat is meg lehet határozni, sőt el lehet érni a pozitív pszichológia segítségével."
[ Forrás: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=53307 ]

Figyelmetekbe ajánljuk Zsolnai Lászlónak, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságetikai központja igazgatójának (angol nyelvű) honlapját, ahol számos érdekes tanulmányt, információt találhatunk a gazdasági élet erkölcsi vonatkozásairól, a közgazdasági gondolkodás alternatív (a haszonelvűség mellett más, olykor fontosabb - etikai, ökológiai, hitelvi stb. - szempontokat is figyelembe vevő) irányzatairól:
http://laszlo-zsolnai.net
A szerzőtől megkaptuk a fentebb megjelölt témával foglalkozó írásának magyar nyelvű változatát (köszönet érte), mely az alábbiakban olvasható (forrás: Keréknyomok, 2009/Nyár, pp. 16-23):

ZSOLNAI LÁSZLÓ
BUDDHISTA KÖZGAZDASÁGTAN

Ez lesz novemberi témánk. Szándékunk szerint egyfelől kritikus és önkritikus (már akik marxistának tudták magukat) szembenézés a múlttal. Másfelől beszélgetés arról: melyek azok az értékek, gondolatok Marx és követői eszméiben (a gyakorlati következményektől nem elválasztva), melyeknek a jövőre nézve is pozitív üzenetük lehet? Egy ilyen felvetés persze eleve kudarcra ítéltnek is tűnhet: hiszen szét lehet-e választani valamiféle szellemi-etikai patikamérlegen egy bonyolult történelmi eseménysorozat kapcsán a 'jót' és a 'rosszat' - nem függenek-e ezek valamiképp, ha ellentmondásosan is, eleve össze? És nem érvényteleníti-e a 'rossz' a bármiféle 'jót'? A katolikus egyháztörténetben méltathatjuk-e a szeretet-elvnek, az (Isten előtti) emberi egyenlőség gondolatának a kibontakozását - s megfeledkezhetünk-e közben a vallásháborúkról, az inkvizícióról? Vagy ha a polgárosodó Angliában kiemeljük a demokrácia-liberalizmus eszméinek s gyakorlatának fokozatos térhódítását - nem járt-e e nemzet (sajnos) élen a rabszolga-kereskedelemben, a gyarmatosításban is (persze valószínűleg találhatóak olyan nézetek is, melyek szerint a kolonializáció maga is megint csak egy ellentmondásos, bizonyos pozitív elemeket is hordozó folyamat volt)? A marxista múlttal való szellemi számvetésnek és a tanulságok, következtetések levonásának igényével íródott néhány, mást-mást hangsúlyozó vagy gyökeresen eltérő véleményen lévő írást gyűjtünk egybe az alábbiakban.

Lipécz György összefoglalója a BS 2009. szeptember 10.-i, törökbálinti vitájáról:
1.   Létezik-e jó halál, illetve méltóságteljes halál? A Hospice.
2.   Gondolatok a nyugodt halálról.

Ismét az egymás iránti kölcsönös tisztelet és a sokszínűség jegyében telt el összejövetelünk Éva és István pazar vendéglátásában remeteszőlősi portájukon. Témánk a boldogság közgazdaságtana, illetve hasonló című értekezésem volt.

Ha e napló olvasója nő, akkor azért ajánlom neki az írásom, hogy lássa, a teste és a lelke képes a szülésre és csodás élmény lehet a szülés, ha az természetesen zajlik le. Tehát minden nőt bíztatok rá, hogy kórházban is szülhet szinte otthoni körülmények közt, békésen és tegye is azt. A férfi olvasóknak pedig javaslom, hogy ne féljenek az apás szüléstől, mert egy ilyen élmény után bölcsebbek lesznek, nagyobb empátiával lesznek édesanyjuk, feleségük, párjuk, és minden nő iránt.
Jó olvasást!

Októberben, András bevezetőjével, Trianonról és következményeiről fogunk beszélgetni. Addig is igyekszünk feltenni ide anyagokat a témáról:

Sanyi terelte eszmecseréinket e komplex témakör felé azzal a kérdéssel: Lehetséges - e  boldogságelvű politizálás? Azután Pista, amikor a politikát elemezve, középpontba állította a politika és az erkölcs viszonyát. Ennyire összetett témakörről folytatott eszmecsere esetén különösen fontos az alapfogalmak egyértelmű használata. Annak lehetőleg pontos meghatározása: miről beszélünk? Ezt Pista ''követelte'' éppen akkor, amikor a boldogságot tűztük összejövetelünk napirendjére. Erre aztán Sanyi kedvesen ''belehajszolta'' a jelenlévőket a boldogság kapásból történő meghatározásába. Jó volna felidézni az elhangzottakat, de még a magam meghatározására is csak nagyjából emlékezem. Kinga definíciója azonban pontosan megmaradt bennem: a boldogság - barátokkal együtt imádkozni. Meg az, hogy egyikünk sem szűkítette le a boldogság tartalmát az anyagiakra. (Ez  lényeges világnézeti eleme együtt gondolkozásunk közös alapjának.) Visszatérnék tehát hozzászólásom címében szereplő alapfogalmakhoz, mert - azt hiszem - nemcsak nekem vannak hiányérzeteim mibenlétükkel kapcsolatban. A boldogsággal kezdeném.

Boldogságkereső "sokszögünk" ("Kis csapat, sokféle mez") szellemi asztalára a tolerancia formálódó elveiből szövögetjük a terítőt. (Bár ezeket az elveket kábult, ködös világunk meghaladandó elemének tartja Levente.) Alkalmanként annyiféle gondolatot, ötletet, eszmét "tálalunk" fel, mint ahányféle szendviccsel Éva kedveskedik nekünk mindig. Így volt ez legutóbb is, amikor szellemi "főszakácsunk" kérdésére: Lehetséges-e boldogságelvű politika? - Pista vázolta az igenlő választ, kiemelve a politika és az erkölcs harmóniájának követelményét az elvek és a gyakorlat szintjén egyaránt.  Némi kiegészítéssel erről töprengenék utólag - jó nagy késéssel -, de a tervezett folytatásra tekintettel.