Itt Pesten zuhog az eső.
Édes, drága nyarakat idéz fel főként a Balatonnál.
Amikor vártuk, hogy vége legyen és mehessünk újra fürödni.
A pocsolyák egymás után hevertek a kavicsos utakon a fák lombjait csavargatta a szél és a levegő telve volt  a természet illataival.
 
Ilyenkor tudtam mindig megtisztulni lelkileg. Valami olyasmi mint ahogy a föld várja az esőt és előtte feszült csend van és egyszer csak megérkezik.
Így várom én a bűnbocsánatot is a feloldozást a boldog örömöt.

Az a bizonyos augusztus huszadikai nap amikor sajnos többen megsérültek én is ott voltam.
Öcsémmel és barátnőjével álltunk a rakparton és amikor láttuk, hogy esélytelen a menekülés csak álltunk a hideg szélben és a szakadó esőben. Az emberek menekültek mi meg szinte eufóriában kiabáltunk és egymást védtük a védhetetlen elől.
Nem tudom volt e benne Gondviselés mert egyikünknek sem lett bántódása.
 
Bár tudnék szabadulni  bár meggyógyulhatnék és egyenes derékkal állhatnék sziklaszilárdan.
 
Ámen.