Tegnap erről esett szó, Berzsenyit és másokat hívva segítségül annak értelmezéséhez: mi is a lehetséges tartalma, kerete, jellemzője emberek szabad, kötöttségektől mentes összejöveteleinek, együttléteinmek? 

Babits Éva ez utóbbit nevezte 'társasság'-nak, megkülönböztetve azoktól a rokoni, munka- és más alapokon működő-szerveződő közösségektől, amelyekben jelen van valamiféle külső kényszer is. A társasság alapélménye az' együtt lenni jó', amelyben a résztvevők mindenféle előfeltételtől mentesen, identitás-korlátok nélkül, tulajdonképpen alkalmazkodás-mentesen vannak jelent. E kisebb-nagyobb létszámot magukban foglaló 'társasság'-ok beépülnek a társadalom szövetébe - s talán az egyik legfőbb (sokszögünk működése szempontjából is fontos) kérdés épp e különböző alapon szerveződő közösségek viszonya. Azaz pl. hogy lehet-e egy, kölcsönös kötöttségek nélküli 'társasság' egyúttal valamiféle munkaszervezet is? Ahol már felelősségeket is kell vállalnunk: önmagunkért, másokért, az elvégzendő feladatért? Szükségképpen szabadságunk-személyiségünk korlátozásával, netán sérülésével jár-e ez együtt? Vagy épp ellenkezőleg: igazából csak akkor ismerhetjük meg s becsülhetjük is egymást, ha felelősségekkel átitatott, közös tevékenységet végzünk? Lehetséges-e egyáltalán társasság mint olyan szabad közösség amelyben bármiféle identitás-vesztés nélkül vehetünk részt? Vagy minden közösség szükségképpen egyszerre társaság és társasság, azaz különböző arányú ötvözete kényszerű és szabad elemeknek, kötődéseknek? Mi a viszonya egy adott  társasságnak mint referencia-csoportnak a többi referencia-csoporthoz?
Csak néhány kérdés azok közül, amelyek - szokás szerint - megválaszolatlanok maradtak. Ezt a témát is szeretnénk majd folytatni.

(HS)