Az alábbiakban különféle, a boldogságra vonatkozó megfogalmazásokat gyűjtöttünk össze, mi magunk is gyarapítva ezek számát. Lehet választani, továbbgondolni, hozzátenni. :)

Az emberi boldogság előmozdítása érdekében - mint várható is volt - azok tették a többet, akik azt hirdették, hogy a boldogság fontos dolog, s nem azok, akik ezt valami 'fennköltebb' kedvéért elhanyagolták... Akik az élet célját a boldogságban látták, azok általában jóindulatúbbak is voltak, míg azokat, akik más célokat hirdettek, gyakran vezette, akár öntudatlanul is, kegyetlenség vagy hatalmi vágy.
(Bertrand Russell)

A boldogság az Első Lélek legelső érzése - a boldogság az első tudat, az első
emlék, az első tapasztalat, az első gondolat, az első cél. Ez az első érzés-
akarat-cél-tudat-gondolat, ez az Első Világ és Első Élet, ami benne lüktet a
fákban és kövekben, a vizekben és a csillagokban, az emberekben és az
istenekben. Ez az Első Érzés, amin a világ nyugszik, mint az őskőzeten a
föld. A Boldogság a világ első érzése, amivel a nemlétből felébredt életet fogadja.
(Hamvas Béla)

A boldogságnak a legközpontibb-szétsugárzó eleme az identitás-tudat megélése: de jó hogy én ez vagyok, illetve de jó hogy ez én vagyok. És ilyen értelemben nem függ külső körülményektől és más emberektől. És nem azonos az én-ideál megélésével, sajátos viszonyban van vele (lásd Feldmár Péter).
(Babits Éva)

Az ember boldogtalansága, felfogásom szerint, nagyságából következik; boldogtalan, mert benne lakozik a végtelen, melyet minden igyekezete ellenére sem tud a véges alá rejteni.
(Thomas Carlyle)

Mármost, amit önmagáért igyekszünk elérni, azt mindig tökéletesebbnek nevezzük, mint azt, amire csak másért törekszünk; viszont amit sohasem másért választunk, azt feltétlenül tökéletesebbnek nevezzük, mint azt, amit nemcsak magáért, hanem másért is választunk; egyetemes értelemben tökéletesnek pedig azt nevezzük, amit mindig csupán önmagáért és sohasem másért választunk. Ilyennek mondhatjuk legelsősorban a boldogságot, mert ezt mindig csupán önmagáért választjuk, sohasem másért. Viszont a kitüntetést, a gyönyört, az észt s minden erényt - igaz önmagukért is keressük, mert még ha semmi előny sem származnék belőlük, akkor is óhajtanók őket; de keressük őket a boldogságért is, mert úgy érezzük, hogy általuk leszünk boldogok. Viszont a boldogságot sohasem ezek kedvéért, s általában sohasem másért választjuk.
(Arisztotelész)

Sokan egyenlőségjelet tesznek a szerelem és a boldogság közé. A boldogság azonban olyan elmeállapot, aminek magunkon belül kell kifejlődnie, s ami nem függhet egy másik személytől. A szeretet legegészségesebb fajtája az, amikor magunkkal meg vagyunk elégedve, és így a szeretetünk valaki másra való kiterjesztése már teljesen önzetlen. A szeretethez kemény munkára és állandó karbantartásra van szükség.
(Michael Newton)

A boldogság egyénileg és közösen, önként végzett becsületes munkával létrehozott, igazságosan elosztott anyagi és szellemi javak termékeny, a társadalmi, emberi alkotóerőt szolgáló egyéni és társas élvezete.
(Mihály Albert)

A sör annak bizonyítéka, hogy Isten szeret minket és azt szeretné, hogy boldogok legyünk.
(Benjamin Franklin)

A boldogságnak két rétegét különböztetem meg. Az egyik eufórikus öröm, mely időleges állapot, és az eredetét nem lehet megmagyarázni. Mint például a szerelem lángoló időszaka, a gyerek születése, de ide tartozik a katarzis melengető, felemelő érzése is egy szép koncert vagy színházi előadás után. Ebből sokáig tud az ember táplálkozni. Az ellentétes érzelmi állapot megfogalmazható úgy mint bosszúság, elkeseredettség, kiborulás.
A boldogság másik rétege: ha azt tehetem amit szeretnék. Azaz, ha szabadon követhetem az elképzeléseimet, s ebben csak a feladat nehézségei de nem más emberek akadályoznak. Ez szerencsés esetben tartós állapot lehet, míg hiánya bánathoz, lehangolt kedélyállapothoz vezet. S mindez pozitív vagy negatív értelemben kihathat egészségünkre is.
A boldogság elsőként említett rétege ad egy pluszt, a második viszont egy állandó alapszintet. Úgy is mondhatnám, a boldogság (vagy boldogtalanság) tartós alapszintje a koordináta-tengelyen egy vízszintes vonal, s a függőleges kilengések adják-jelzik az időleges örömöket vagy letörtségeket. Azt hiszem, a boldogságra való képességünk mindkét összetevő tekintetében függ genetikai adottságainktól, szociális környezetünktől (főleg a gyermekkorbelitől), de mi magunk is tudatosan befolyásolhatjuk. A két összetevő erősítheti és gyengítheti is egymást aktuális boldogság-érzetünk tekintetében.
(Horváth Sándorné)

A XVIII. század uralkodó osztályának bonyolult értékhierarchiája […] a túlvilág, az Isten felé vezet, ott a király az ő kegyelméből uralkodott, és mint földi helytartója osztogatta a nemesi kiváltságokat. A boldogság filozófiájának ebben a világban való megjelenése a bomlás és a dekadencia jele volt, hiszen elfogadásával az arisztokrata vagy a nemesúr a saját rangját igazoló mítoszt rombolta szét. A polgár számára viszont a boldogság keresése az e világi élet gazdagságának birtokbavételét, a mások boldogságára is gondoló eidemonisztikus etikát jelentette. Öröme nem egy szűk kör egoista, sőt parazita gyönyöre volt, a boldogság utáni természetes vágyódása szinte megkövetelte, hogy egy olyan társadalom megteremtésére törekedjék, amely mindenki számára lehetővé teszi az élet szépségeinek élvezését.
(Jean Starobinski)

Boldogság = egyértelmű és értékes életcél + megbízható társak.
(Pécsi Katalin)

Az ember sohasem annyira boldog, és nem is olyan boldogtalan, mint képzeli.
(Francois de la Rochefoucauld)

A boldogság: délibáb. Ezt mondom, pedig tudom, hogy nem igaz, illetve mégis igaz, mégis ilyen a boldogság  nagyon sokak számára, sokszor. Amikor szinte megbénít bennünket a kedvetlenség, üresség, erőtlenség, céltalanság, értelmetlenség érzése. Mintha vastag köd venne körül, nem látunk csak az orrunkig, a gondolataink is csak kis körben futnak, gödröt ásva körülöttünk, s tudjuk persze, hogy csak köd van, és majd ha felszáll, csodálatosan szép lesz újra minden, de ilyenkor ez csak tudás...  Tudom a boldogság az életünkkel együtt adott, akárcsak a levegő, és csak kemény munka árán tudjuk magunkról leválasztani..., és ellökni, majd teljesen elveszíteni a kapcsolatot vele. Ez egy állapot amelyet akaratlanul mi magunk hozunk létre, ilyenkor olyanná válik a boldogság mintha soha nem is létezett volna, csak egy árnyék és egy üres szó marad, életünk és keresésünk olyan esélytelen, mint a szimat nélkül maradt vadászkutya próbálkozása, aki forog maga körül, kutatva a számára megfoghatatlanná vált nyom után ...
(Süket Levente)

 I. Az emberi nem, a fájdalom és élvezet kormányzata alatt. A természet az emberi nemet két szuverén úr - a fájdalom és az élvezet - kormányzata alá helyezte. Egyedül az o dolguk kijelölni, mit kell tennünk, csakúgy, mint meghatározni, hogy mit fogunk tenni. Egyfelől a helyes és helytelen mértéke, másfelől az okok és okozatok láncolata az ő trónjukhoz van erősítve. Ők kormányoznak bennünket mindenben, amit teszünk; mindenben, amit mondunk; mindenben, amit gondolunk: bármely kísérlet, mit igánk lerázására tehetünk, csupán arra szolgál, hogy bizonyítsa és megerősítse azt. Az ember szavakban tagadhatja uralmukat: de a valóságban mindvégig annak alávetve marad. A hasznosság princípiuma elismeri ezen alávetettséget, és ama rendszer megalapozásaként tételezi, melynek célja az üdvösség művét az ész és a törvény kezével megtámogatni. Azon rendszerek, melyek kétségbe vonják, szavakkal kereskednek értelem helyett, szeszéllyel ész helyett, sötétséggel fény helyett. Ám elég a metaforákból és nagyhangú beszédekből: nem ily eszközök révén tökéletesíthető az erkölcs tudománya.
II. A hasznosság princípiuma, miben áll. A hasznosság princípiuma a jelen munka alapja: helyénvaló tehát, hogy a kezdet kezdetén világos és határozott beszámolót adjunk arról, mi értendő rajta. A hasznosság princípiumán azon princípium értendő, mely bármiféle cselekedetet ama tendenciának megfelelően helyesel vagy helytelenít, mellyel az ama fél boldogságát növelni vagy csökkenteni látszik, kinek érdeke szóban forog: vagy, ami ugyanaz más szavakkal, e boldogságot előmozdítani vagy akadályozni látszik. Bármiféle cselekedetről beszélek; és ennélfogva nem csupán egy magánszemély minden cselekedetéről, hanem minden kormányzati intézkedésről is.
(Jeremy Bentham)

A boldogság találkozni az igazi önvalónkkal, vagy Istennel, a kettő ugyanaz. Mert én a Krisztusban, a Krisztus én bennem.
(Veres Katalin)

A boldogságnak titka nincsen. Vannak emberek, akiknek hajlamuk van ahhoz, hogy mindennek örüljenek és vannak depressziós természetek, akik mindenben csak a sötét színt veszik észre. A boldogsághoz éppúgy tehetség kell, mint minden máshoz, s ugyanakkor szubjektív. Ugyanazt az életet, amit az egyik boldognak érez, a másik boldogtalannak érezné. Egyik kedvenc filozófusom, Wittgenstein azt mondta, hogy a boldog ember világa és a boldogtalan ember világa két teljesen különböző világ.
(Heller Ágnes)

A boldog szó történetiségére vonatkozóan egyébként az első adat a Halotti Beszéd és Könyörgésből (1195) származik: E vimagguc zen ach cin mariat. e bovdug michael archangelt.
És imádjuk szent asszony Máriát és boldog 'szent' Mihály arkangyalt. A boldog szó jelentése: szent, üdvözült. A boldog, a boldogság, a boldogságos, a boldogít, a boldogul szavak előfordulására kódexeink bőséges példát adnak. Jelentésüket tekintve a későbbiekben már nem kizárólagosan egyházi jellegű szövegekre vonatkoznak; gazdag, szerencsés, derűs lelkiállapotra utaló, megelégedett, vastag jelentésük lehetett. A szó minden bizonnyal ismeretlen eredetű.
(Krizsánné Deák Judit)

A boldogság csak azok számára független a jövedelemszinttől,
akik alapszükségleteik kielégítésében nem szenvednek hiányt.
. . .
A kutatásokból kitűnik hogy azok boldogabbak, akik házasok, nem nemzeti kisebbséghez tartoznak, egészséges önbecsülésük van, extrovertáltak és úgy érzik, befolyással bírnak személyes sorsuk fölött.
. . .
A vallás szintén hozzájárul ahhoz, hogy boldogok legyünk. Isten közelségének érzése és a halál utáni életben való hit értelmet ad a mindennapoknak, s ez nyitottá tesz a jövő iránt. A vallás ezenfelül általánosabb értelemben is előnyösen befolyásolja a lelki egészséget. A vallás egyfajta közösségi azonosulást kínál (az imához és az istentisztelethez hasonló közös tapasztalatok révén), elősegíti kapcsolathálózatok kialakítását, s így a vallásos ember közössége támogatását élvezi. Ez pedig válságok idején különösen fontos szerepet játszik.
. . .
A boldog emberek inkább a magunkénál rosszabb helyzetekhez mérik a saját helyzetüket, mint a kedvezőbbekhez. Bárhogy is fessen a helyzet, mindig találnak olyat, akinek még keservesebb a sora, s ez azzal a felismeréssel jár, hogy valójában nem is mennek olyan rosszul a dolgok, éppen ezért megbecsülik, amijük van.
(Manfred Kets De Vries)

A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk.
(Bernard le Bovier de Fontenelle)

Boldogság: naiv jövőbe-tekintés, hóesés, szerelmes pillantás, Robert Smith, romantika, egészség, havas fenyők, karácsonyi vásár, munka, gumicukor, téli hajnal a Gellérthegyen, reneszánsz  zene, szerető-bíztató szavak, saslik, sose halunk meg.
(Csorba Kinga)

Boldog, ki elmereng az örök dolgokon.
(Victor Hugo)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
. . .
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
. . .
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
. . .
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
. . .
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
. . .
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
. . .
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
. . .
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
. . .
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
. . .
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
. . .
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
. . .
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
. . .
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
. . .
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
. . .
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
. . .
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.
(Gyökössy Endre)

A boldogság egy inkább rövidebb, mint hosszabb időszak. Jellemzője, hogy a pozitív benyomások teljes egészében elnyomják a negatívakat.
(Sörös Attila)

Nem a boldog életre kívánkozik-e minden ember? Hol ismerték meg, hogy
ennyire áhítják, vágyakoznak rá? Hol látták, hogy ennyire szeretik? Mindenki birtokoija a boldogságot, ám senki sem tudja, hogyan és menynyire. Mondjuk, valaki egyszerűen úgy érzi, boldog - és ő valóban boldog. Másvalaki a boldogság reményében, vágyakozásában érzi ugyanezt - ő másképpen boldog, meg várakozik, és e várakozás több boldogságot hoz számára, mint amaz embernek, ki nem is reményli ezt a távoli, talán soha be nem
köszöntő eszményi pillanatot...
Ki a boldog valójában? Talán nem ragaszkodnánk e megfoghatatlan ámulathoz, ha nem őriznénk róla titkokat a lelkünkben. Ime a neve: boldogság. De mit jelent e szó neked s nekem? Nem a szó csengésében találjuk-e meg örömünket? Hisz jelentése ott van az emlékeinkben. Ha pedig ott van, talán már valamennyien lehettünk boldogok. Ha létezne közös nyelv, amelyen megkérdezhetnénk a világ összes emberétől, hogy akarnak-e boldogok lenni, ők minden habozás nélkül - hála emlékeiknek -
igennel válaszolnának...
(Szent Ágoston)

A boldogság szó „az embernek azt az állapotát jelöli, amely a létfeltételeivel való legnagyobb belső elégedettségnek, élete teljességének és értelmes voltának, emberi rendeltetése megvalósulásának felel meg.”
(az idézet az Etikai kislexikonból)

Biztosan tudjuk, hogy az evilágon való tartózkodásunk nem tart sokáig, ezért szerencsétlen gondolkodás és elvesztegetett munka olyan tudományokkal foglalkozni, amelyek csak az evilági életet szolgálják. (...) Így kidobott munka az, ha valaki olyan tanulmányoknak szenteli magát, melyeknek egyetlen célja a pénzkereset.... Ha a dolog így áll, a legnemesebb tudományok azok, amelyek az örök életben való megváltáshoz vezetnek. Aki ilyen tanulmányoknak szenteli magát, az olyan, aki a rövid szenvedést felváltja az örök boldogságra.
(Ibn-Hazm)

Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.
(Jean-Jacques Rousseau)

A boldogság komplex és szubjektív fogalom. Éppen az összetettsége miatt, amikor a boldogságról gondolkodom, inkább az engem aktuálisan foglalkoztató érzelmekről tudok csak beszélni. Tehát az, hogy mit tekintek boldogságnak, mikor érzem magam boldognak, folyamatosan változik. Nem csak élethelyzettől függ, hanem akár pillanatok alatt megváltozhat. Nehéz a boldogságról általánosságokat írni, azonban ha mégis szükséges, talán az élet végén tudatosuló teljességet, elégedettséget említeném. Egész életemet a boldogságra való törekvés hatja át. Maga ez a törekvés, az apró, pillanatnyi vagy a jelentős, hosszabban tartó örömök elérésére is okozhat "boldogságérzetet". A hallhatatlanság kérdése sokunkat foglalkoztathat. Számomra nagyon fontos, és boldognak tartanám magam, ha valami maradandót, halálom után is működő dolgot alkothatnék. Ha a gyermekeimre nézek, vagy amikor tanítványaimra gondolok, most boldognak és reménytelinek érzem az életem.
(Szépe Orsolya)

Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vak véletlen szeszélyének.
 (Jane Austen)

Nincsenek véletlenek. Minden ember azért születik a Földre, hogy valamilyen feladatot végrehajtson, amelyet csak ő tud megoldani. Ha sikerül neki, akkor üdvözül, és BOLDOG lesz, ha nem, akkor BOLDOGTALAN. Más nem számít. Imígyen lehet a boldog ember is BOLDOGTALAN, és a boldogtalan ember is BOLDOG.
(Takács Dávid)

- Így érvel az ostoba: ez a föld az enyém, ezek itt az én gyermekeim. Íme
minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom - mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkérdezték:
- Miért ostoba az efféle gondolkodás?
- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy
tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha a tenyeredbe zárod, össze-
nyomod; ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon,
és örökre a tied marad. Ez az igazi boldogság!
(Buddha tanítása)

Önmagában élni legszebb égi jutalom;
Boldog a ki érzi s használja mennyei javát.
(Kisfaludy Károly)

A boldogság egy állapot és egy eredmény. Az az állapot, amikor a személyes beállítottság és ambíciók alapján megfogalmazható fontos életcélok az egyén saját értékelése szerint megvalósulnak, illetve folyamatában vannak, hiszen az élet egy folyamat, ahol az elért eredmények újabb célokat generálnak.
(Horváth Katalin)

Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb, holott a boldogság emberi méretekre van kiszabva.
(Konfucius)

Boldogság? Nehéz megfogalmazni. Azt hiszem, hogy minden ember életében vannak boldog időszakok, de állandó boldogságról nem beszélhetünk. Ha mégis röviden meg akarom határozni, mit értek 'boldogságon', akkor az a következő:
- legyen a családom minden tagja egészséges
- legyen meg a mindennapi szükségleteink fedezéséhez az anyagi háttér
- legyen körülöttem béke és nyugalom, és ne legyen az utca emberei között állandó feszültség.
(Beró Éva)

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben; és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a virágban... Hiszek a lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban.
(Helen Keller)

Minél kevesebb szabSzeretem a szegénységet, mert Jézus Krisztus is szerette. Szeretem a földi javakat, mert ezek nyitnak számunkra utat a nyomorultak megsegítésére. Az egész világhoz hűséges maradok. Nem adom vissza a rosszat annak, aki adta. inkább az enyéméhez hasonló állapotot kívánok neki, olyat, amelyben az emberek többségétől sem jót, sem rosszat nem kapnak. Megpróbálok minden emberhez őszinte, igaz és hűséges lenni, és szívem gyöngéden szereti azokat, akikkel Isten szorosabban egybekötött. És habár az emberek szemei előtt erősnek látszom, minden tettemben az Isten tekintetét érzem magamon, aki megítéli e tetteket, amiket egytől-egyig Őneki szentelek. Ezek az én érzéseim, és áldom ezért minden napon az én megváltómat, aki ezeket a szívembe helyezte, aki a gyengéségekkel, nyomorúságokkal, vágyakkal, becsvággyal és büszkeséggel teljes emberből mindezen bűnöktől ment embert teremtett, az ő hatalmának ereje által: minden dicsőség az övé, az enyém csupán a nyomorúság és a tévelygés.
(Blaise Pascal)

Boldognak lenni TUDNI KELL! Sok ember keresi a boldogságot, de kérdés megtalálja-e? Szerintem a boldogság belülről jövő valami, ami emberfüggő és a "civilizált" világban ez PÉNZfüggővé alakult át. A boldogságot megélni kell nem túlélni. Az élet maga a boldogság. Az, hogy emberként élhetünk, gyermekeket nevelhetünk, és a tapasztalatokat megosszuk másokkal. Boldogságot csak boldog ember tud sugározni magából. Tudni kell örülni, és észrevenni a jót és szépet a kis dolgokban, mivel a kis dolgok a legnagyobbak!
(Vida Tamás)

Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.
(Andrew Matthews)

Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
És boldogok, akik magukat megadták te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.
(Assisi Szent Ferenc)

A boldog ember boldogságot sugároz a világba, és ez az egyik legfőbb jó. Ezzel lehet igazán segíteni.
(Schäffer Erzsébet)

Kiegyensúlyozottság, harmónia, a dolgok úgy rendben mennek!
(Berács József)

Látva Jézus a tömeget, fölment a hegyre. Amikor leült, hozzá járultak tanítványai. Jézus pedig megnyitva száját, így tanította őket:
1. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet.
3. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégíttetnek.
5. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
6. Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.
7. Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak.
8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
(Máté 5,1-10.)

Az élvezet mindig valami rajtad kívül álló dologból származik, míg az öröm a bensődből fakad.
(Eckhart Tolle)

A boldogsághoz semmi nem kell. Az egy pillanat műve. Trathat egy pillanatig vagy néhány óráig. Egy áldás.
(Dávid Katalin)

Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.
(Immanuel Kant)

Szeretnéd megtalálni a boldogságot? Ha követed a józan ész szabályait, ha
buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem
jobbra, sem balra nem téved el tekinteted, ha nem nézel maszkok után, és
cselekedeteid összhangban állnak a természettel, ha minden szavad a hősi időket felidéző igazság jegyében születik, ha semmit sem vársz, és semmitől nem remegsz, ha megőrzöd lelked és szellemed tisztaságát - akkor biztos lehetsz benne, megtalálod, amire annyira áhítottál: a boldogságot. Ebben senki meg nem akadályozhat.
(Marcus Aurelius)

A boldogság oly egyszerű dolog.
Ma még. Csak ne nézném a holnapot.
(Reményik Sándor)

A boldogság titka a jó egészség és a rossz memória.
(Ingrid Bergman)

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket s a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vigasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra...
Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, hogy bárki
képes derűs arccal — ahogy mostani aranyifjaink mondják — ,,feldobottan”
megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és
elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán.
Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog; ami érték, olykor fénytelen,
és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra vesd tekinteted: örülj a magadénak.
Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a
köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek,
mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsaphatnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt. Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid
helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk... Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...
,,Rosszul él, aki mindig csak élni kezd” - mondja Epikurosz.
,,Miért?” - kérded joggal.
Mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe.
Tartsd ezt szem előtt: gondolkozz és élj!
(Seneca)

A sikeres ember megkapja, amit akar.
A boldog ember örül annak, amit kap.
(H. Jackson Brown)

Egyetlen kötelességünket sem hanyagoljuk el annyira, mint azt, hogy boldogok legyünk.
(Robert Louis Stevenson)

Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.
(Tom Bodett)

Valahogy az élet sikeressége és aközött, ami a keresztény élet lényege, és a keresztény boldogság alapja, mély szakadék tátong. Jó és szerencsés dolog, ha az embernek idejében van lehetősége megtapasztalni, hogy a kettő nem ugyanaz. Hogy az Istenben való öröm és béke nem azonos az e világ javaival. A földi életben való bármely megelégedettséget, bármely boldogságot nem szabad összetéveszteni azzal, amely valóban Krisztusból származik. Ahogy Krisztus feltámadása sem e világi, úgy az Ő általa adott boldogság sem egészen evilági. Krisztus feltámadásának mélyebb megértése arra is vezet minket, hogy nem lehetünk egészen evilági emberek. A Szentírás szavaival Isten folyamatosan figyelmeztet minket erre. ... Ugyanakkor látni kell, hogy az élet nem szomorú, csak észre kell vennünk azokat az örömöket, amelyeket az igazi szeretet tud nyújtani. És ha nem keressünk mást, csak ezt, akkor talán megmenekülünk a csalódottságtól. Ha eleve van szerencsénk, hogy megértsük a világ hiúságát, akkor majd megtanuljuk azt is, hogy nem kell ezt megtapasztalván búsnak, kedvetlennek és szomorúnak lennünk, hanem azzal a belső erővel tudjuk venni az élet szomorúságait, hogy bizonyosak vagyunk Krisztus feltámadásában és az örök életben. Ez egyfajta realitásra is vezet minket, hogy az élet dolgait megtanuljuk a saját magunk értéke szerint értékelni. És akkor saját sorsunktól sem rettegünk vissza, amelyet ránk mér az Isten. Persze, ez egyfajta szellemi magaslatot is kíván, amelyet azonban Isten kegyelme megad az Őt keresőknek.
Igen, lehet örülni a valóban szép és jó dolgoknak, de az örök Haza nagyobb reményeinek fényében mégsem kell búslakodnunk, ha ezeket elenyészni látjuk. Ne a halandó dolgokat keressük, hanem mindazt, ami halhatatlan. Mert tudnunk kell, hogy az örök élet az nem megfosztottság lesz, hanem boldogságunk kiteljesedése, de Krisztusban való kiteljesedése. Ha az élet örömeit Isten ajándékának tekintjük, akkor nem kell azok elmúltával búslakodnunk, hiszen az ajándékozó az mindig nagyobb, mint az ajándék. Ezért sosem az ajándékot kell igazán szeretnünk, hanem sokkal inkább azt, akitől az ajándékot kaptuk. ...  Így még a szomorú dolgokra is tudunk egyfajta belső derűvel tekinteni.
(Zámbó károly)

Nem lehet kellemesen élni anélkül, hogy megfontoltan, becsületesen és igazságosan élnénk, sem megfontolással, becsülettel és igazsággal élni anélkül, hogy kellemesen élnénk.
(Epikurosz)

Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.
(Móricz Zsigmond)

Találd meg magad, ilymódon hogy megismered Teremtőd
Oly fényt gyújt benned, világossá válik minden előtted
Sugár tör ki belőled, reménnyel fertőz mindent körötted
Kivirágzik a nap, kincsét kitárja a föld, mosolyog az ég fölötted
Ha odáig eljutottál már, ott bizony a Boldogság vár.
Elégedj meg avval, mit a sors elrendelt neked
A boldogság élmény! Belül kell érezned
Nem más, mint szeretettel gazdag legyen a lelked
Alkotó urad felé fókuszáld, kegyével szárnya alá vesz téged
Kit Isten keze átölel, örömédenkertekben örökké jár.
(Mohamed Abdulgalil Al-Dubai)

Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis, egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni figyelmét a halálról.
(Charlie Chaplin)

Szókratész, a görög bölcs magas erkölcsi elveket hirdetett, és azok szerint élt
mindhalálig, szerényen és igénytelenül. Még cipőt sem hordott, mezítlen lábakkal rótta Athén utcáit. Naponta betért a Plákára, hogy gyönyörködjék a sok színes áruban. Alkibiádész megkérdezte egyszer, hogy minek teszi ezt. Szókratész így válaszolt:
- Azért járok a Plákára, hogy megnézzem mindazt, ami nélkül tökéletesen
boldog vagyok. Birtoklás, szerzés, hírnév és dicsőség, amire vágytok — ezért nem találjátok meg a boldogságot. A boldogság nem azt jelenti, bogy valamit megszerezzünk hanem azt, hogy tudjuk, mire nincs szükségünk.
(Tatiosz)

- A boldogság apró dolgokból áll, mint ahogy a nyaklánc kis gyöngyökből áll össze.
- A te életed is ilyen volt, nagymama?
- Többnyire. De most, hogy öreg vagyok, s leginkább magányosan ücsörgök, a látásom homályos, nehezen járok - most már tudom, hogy van benső élet, és van élet nélkülünk is. De túl öreg vagyok ahhoz, hogy megtanuljak ennek szellemében élni.
 (Agatha Christie)

Rendszerint a vágyainkat követjük: hegynek fel, völgybe le, ahová a szél
sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük magunkat, miként a faág, amely (úszik
az árral. Hol szelíden, hol vadul - mindig a víz természete szerint. Két nézet között lebegünk: mindennap új szeszély! Semmit sem akarunk szabadon, semmit teljességgel, semmit állhatatosan. És ezt nevezzük boldogságnak!.
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.
(Montesquieu)

Ha boldog akarsz lenni, először el kell határoznod, hogy boldog leszel. Ha boldog akarsz maradni, akkor ezt a döntést mindennap meg kell hoznod!
(Andrew Matthews)

Óvatosnak kell lenni, ha azt kérdezzük valakitől boldog-e, mert ez a kérdés az embereket nagyon rosszul is érintheti.
(Francois Lelord)

Vannak ilyen ritka pillanatok az életben - amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.
(Harlan Coben)

Butaságokon nevetgélni, saját világot kitalálni, és a világ lenéző beszólásai ellenére is következetesen ragaszkodni annak minden minket boldogító pillanatához, azt hiszem, egyáltalán nem szánalmas dolog, hanem a legbölcsebbek egyike. Ezért tanítóm és példaképem mindenki, aki boldog, önzetlen és örömteli életet él.
(Szabó Eszter)

Egy ablak vagy egy tál
legkisebb repedése
képes felidézni egy nagy emlék boldogságát
a mezítelen dolgok
finom szálkájukat mutatva
hirtelen felragyognak
a napban
de éjbe veszve
egyformán töltekeznek
hosszú órákkal
rövid órákkal.
(Jean Follan)

Ha az ember boldog, ne akarjon még boldogabb lenni.
(Theodor Fontane)

Az igazi célom az életben az, hogy boldog legyek, hogy örömmel tevékenykedjek, fejlődjek, kreatívan, függetlenül attól, hogy éppen mi vesz körül. Nem függ a pénztől, a tulajdonlástól. Amikor elégedetlen vagyok, aggódom, félek, szenvedek, akkor távol vagyok a célomtól.
Célom, hogy 'ok nélkül' legyek boldog. Ha folyamatosan az okokat keresem hozzá, az csak eltávolít a boldogságtól. Egyszerűen 'csak' a belső öröm állapotában szeretnék lenni, attól, hogy ÉLEK, hogy felnézek a csillagos égre, hogy látom a szebbnél szebb virágokat és érzem az illatát, tapasztalom az élet csodáit. Természetesnek venni, akár rossz, akár jó a kedvem, túllépni a kettősségeken, a jó, rossz, helyes, helytelen megnevezéseken, hiszen a világban minden benne van, a jó és a rossz is. Minél több a jó, annál több a rossz is az egyensúly miatt. Minél több a világosság, annál több a sötétség. Amikor fényben állunk, árnyékot vetünk. Az árnyék is részünk, nem kell titkolni, szégyellni. Ugyanúgy része a létünknek. Akkor tudok magamnak és másoknak is megbocsátani, felhagyni az önbírálattal, sőt mások bírálatával, talán a háborúk sem lennének így. Azt szeretném, ha a pozitív vagy negatív gondolkodás helyett elfogulatlan, elemzéstől és értelmezéstől mentes legyek, vagyis elcsendesedne az elmém.
A valódi hatalom a szeretet, a gyógyítás, a szabadság a félelemtől, korlátoktól, a teremtés hatalma, ellentétben azzal, amit a köztudatban 'hatalom'-nak hívnak, ami inkább mások feletti uralom, manipuláció, félelem, erőszak, szenvedés.
(Tátrai Katalin)

Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton - mint a győzelem istennője - szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság.
(Friedrich Nietzsche)

Minthogy minden megismerés és elhatározás valami jóra irányul, lássuk, mi az, amire az államkormányzás - véleményünk szerint - törekszik, s mi a cselekvés által elérhető javak közt a legfőbb jó. Persze, ami az elnevezést illeti, ebben jóformán mindenki egyetért: boldogságnak nevezi a nagy tömeg éppúgy, mint a műveltek; s emellett általában úgy képzelik, hogy a jó és kellemes élet azonos a boldog élettel. Már aztán arra nézve, hogy valójában mi is hát a boldogság, megoszlanak a vélemények: a nagy tömeg egészen másképp értelmezi, mint a bölcsek. Vannak, akik nagyon is kézzelfogható és nyilvánvaló dolognak tartják: gyönyörnek, gazdagságnak, kitüntetésnek; mások megint mást értenek rajta; sőt akárhányszor ugyanaz az ember hol ezt, hol azt tartja boldogságnak: ha beteg, az egészséget, ha szegény, a gazdagságot; s mivel érzik a maguk tudatlanságát, mindenkire áhítattal tekintenek, aki valami nagyot s olyasmit mond, ami értelmüket meghaladja.
(Arisztotelész)

Szerintem pénzért nem lehet boldogságot venni, főleg akkor nem, ha rossz boltba téved be az ember.
(Nora Roberts)

Jól és boldogan élsz? - nyúlfarknyi az életed akkor.
Vagy nyomorogsz? - rövid éj máris időtlen idő.
(Lukianosz)

Lila estéken, amikor fájó tagokkal bolyongtam Denver színes negyedében, a 27. utca és a Welton fényei között, sokszor elfogott a vágy: bárcsak néger lehetnék! Úgy éreztem, engem nem elégít ki az, amit a fehérek világa nyújthat, keveselltem az izgalmat, az életet, az örömet, a feszültséget, a sötétséget, a zenét, az éjszakát.
(Jack Kerouac)

Nem hiszem, hogy asz igazi boldogság az, amit a mai ember gondol róla. A pénz kergetése és a másoknak megfelelés közben teljesen elfelejtenek mosolyogni, önfeledten örülni, boldognak lenni az emberek.
A természet csodái, egy éppen nyíló virág, az állatok közelsége stb. rengeteg örömet rejt magában. Ha az ember képes megnyitni a szívét ezekre a 'csodákra', képes lesz igazán boldog lenni. Ha tudunk szeretni, önzetlenül szolgálni, meg tudjuk nyitni szívünket és megtapasztaljuk Isten közelségét is. Így rájöhetünk, mennyivel értékesebb az élet annál, mint gondoljuk. Mindenki a boldogságot keresi, de mivel félreértelmezik az egész életet sajnos általában túl későn döbbennek rá, hogy minőségileg mennyire másképp élhettek volna.
Hittel mindent elérhetünk, nem lesz előttünk akadály. Jelenleg a legnagyobb boldogság az életemben a közelgő eljegyzés a párommal. Mindenkinek kívánom, hogy tapasztalja meg ezt az érzést, találja meg azt az embert, akivel igazán megoszthatja a boldogságot.
(Szabó Szilvia)

Ma … a rendes emberek kezdenek egymásra találni. Miért ne lenne így, amikor a rendes emberek száma évről évre nő? Idővel ez a legmegszokottabb eset lesz, valamikor pedig csakis ilyen esetek fordulhatnak majd elő, hiszen akkor már csak rendes emberek lesznek. Akkor majd nagyon szép lesz az élet!
(Csernisevszkíj)

A szél hord ide
  Száraz avart eleget,
    Hogy tüzet rakjak.
(Riokan)

Csak ha az emberek megtalálják a boldogságot, amely elsősorban a nem anyagi dolgokban rejlik (amilyenek a növekedő szerelem, a gyerekek, a barátság, a közösség, a lelki élet, a szellemi kincsek, a segítés, az alkotás, a természet, az önnevelés, a nagy áldozatokat is vállaló szeretet, a szegényeknek adás öröme stb.), akkor áll be az anyagi dolgok fogyasztása (s ennek következtében termelése is) egy a természetbe illeszkedő szintre, s akkor áll meg az a környezetpusztítás, amit a harmadik világ nyomorgói a maguk túléléséért folytatott küzdelmében elkövetnek.
(Simonyi Gyula)

Az élet oly szépen van berendezve, hogy mindig van minek örülni.
(Johanna Heidegger)

A boldogság nem az erény jutalma, hanem maga az erény; s nem azért örvendünk neki, mert vágyainkat megfékezzük, hanem megfordítva, mivel örvendünk neki, azért tudjuk megfékezni vágyainkat.
(Spinoza)

Boldogság = boldogulás + üdvözülés
(Horváth Sándor)

Ha a boldogságot kutatod, belül keresd, emlékezeted roppant nagy csarnokában. Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok. Itt találkozhatsz önmagaddal. Csak egyetlen egy nem lehet a tied: a perc, amelyet elfeledtél. Amire nem emlékszünk, már nem a miénk...
Az emberek bebarangoiják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő
csúcsait, a tenger egekig ívelö hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.
(Tatiosz)

"Hol a boldogság mostanában? / Barátságos, jó meleg szobában." Ezt már régen megírta neves költőnk. (Számomra - a 80 évesek és ezen túliak számára - már csak ez a kívánatos.)
(Mihály Albertné)

Tévedni nagy szerencsétlenség! - mondogatják. Dehogyis! Nem tévedni az igazi szerencsétlenség. Vannak, akik azt állítják, hogy a boldogság a tényektől függ. De tévednek: attól függ, hogyan fogjuk fel a tényeket. Mert az emberi élet oly bonyolult és annyira homályos, hogy tisztán szinte semmit sem látni. (Így tarják az ,,akadémikusok” is, a legkevésbé rátarti bölcsek.) Végtére is úgy áll a dolog, hogy az embert oly fából faragták, hogy a látszat, a hamis jobban megragadja, mint az igaz valóság.
Ha erre nézve bizonyítékot óhajtasz, térj be egy templomba, mikor prédikálnak. Ha komoly a téma, a nyáj unatkozik, egyesek ásítoznak, mások meg szunyókálnak is. Ha a szájaló (nyelvbotlás volt csak, szavalót akartam mondani) vénasszonyos mesébe kezd, az alvók fölébrednek, és áhítattal hallgatják a pásztor történetét. Innen ered, ha egy szent alakját költői módon festik le, vagyis körülötte több a mese, azt buzgóbban tisztelik. Így volt ez Szent Györggyel, Szent Kristóffal, Szent Borbálával - Szent Péter, Szent Pál és Krisztus kárára.
Olcsón hozzájuthatunk a boldogsághoz. Hiedelmeket könnyen magáévá tesz
az ember. Olykor ezek adják az élet legfőbb örömeit... Mondjuk, valaki büdös sózott halat eszik, míg mások meg a szagát sem állják, a halevőnek a bűz mégis ambróziának tűnik. Mi hiányozhat neki hát a boldogsághoz? És ha valakinek ritka rút a felesége, de az ő szemében versenyre kel a milói Vénusszal is, vajon neki mi más jelentené a boldogságot?...
Nincs különbség balgák és bölcsek között, vagy ha van, az a balgákat dicséri. Először is, mert a boldogság nagyon kevésbe kerül nekik: egy parányi
képzelőerőbe; másodszor pedig: gyönyörűségüket számtalan emberrel képesek megosztani.
(Erasmus)

Ha boldogságnak egynémely örömet nevezünk ebben az életben, akkor valóban van boldogság. De ha csak gyönyörűséges érzések szakadatlan és változatos sorát nevezzük annak, akkor a boldogság nem erre a földgolyóra termett; másutt keressétek.
(Voltaire)

Az idő a boldogtalanság. Az időtlen nem-lét a boldogság? Megeshet.
(Vajda Mihály)

Az emberi világ nagy szava: a szeretet... Másik nagy szava: a boldogság. A boldogság sohasem közös... Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret.
Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A
magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni. Életének értéke: a boldogság.
Persze a világ nem csak ezt a két szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság
mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele
van nagy szavakkal, ahogy tele van lelkekkel, és minden léleknek megvan a
maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzésfölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben, amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke — olyan mélyen van, hogy oda könny nem ér le soha: a Boldogság ez,
amelyből az istenek születtek.
Elég, ha egy ember Beethoven IX. szimfóniájára gondol, Schiller Öröm-
ódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az ember arra gondol, hogy miképpen
rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért. Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak, játszanak egy percnyi boldogságért. A modern ember törekvése: öröm és boldogság.
(Hamvas Béla)

A boldogság az élettel való megelégedettség.
(Horváth József)

Röviden: legyünk szentek. Ez a két szó mindent elárul. Az erény minden tökély foglalata, minden boldogság középpontja. Ki birtokolni tudja, érdemessé lesz a jóra, a boldogságra. Az erény értelmessé tesz, éles eszűvé, okossá, bölccsé, bátorrá, meggondolttá, becsületessé, szerencséssé, rokonszenvessé, igazzá és mindenki szemében naggyá.
Három kiválóság szerzi meg a boldogságot: a szentség, az egészség és a
bölcsesség. Az erény az ember kis világegyetemének fénylő napja, amelynek
felét lelkiismerete alkotja. Ha makulátlan, Istennek, embernek tetsző. Nincs más szeretetre méltó dolog rajta kívül, és nincs alantasabb az ő hiányánál. A képességet, a nagyságot erénnyel kell mérni, nem pedig szerencsével. Az
erénynek nincs szüksége másra, elég önmagának. Az élőt szeretetre méltóvá
teszi, a holtat feledhetetlenné.
(Gracian)

Senkit ne mondj boldognak halála előtt.
(Szolón)

Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit ér. Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett; megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat az élet mindennapos kellékei. A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondolkodott az egyről: meg egyet rendelt melléje, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez nőt, a nőhöz férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.
(Tatiosz)

A boldogságot mint fogalmat nem lehet meghatározni, tulajdonképpen (tartósan) nem is létezik. Csak rövid pillanatokra, tranziens  jelenség.
(Bernus András)

A boldogság, amire vagyunk: különféle ellentétes adottságok egysége. Az egyén számára: reménykedés félelem nélkül, cselekvés nyugtalanság nélkül, dicsőség rágalom nélkül, szerelem álhatatlanság nélkül. A képzelet megszépíti azt, amit birtoklunk, és eléri, hogy ne sajnáljuk azt, amit elveszítettünk. Íme: a lehetetlen boldogság. S mi éppen hogy erre vagyunk.
Az elérhető boldogság az az állapot, amelyben védve volnánk a nagy szenvedésektől.
(Stendhal)

Mennyivel könnyebb dolog boldogtalanságunkat szavakba foglalni, mint a boldogságot!
(Graham Greene)

A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy
nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a költészetre, az erkölcsre tanította őket; ő
az, aki a hősiességet és könyörületességet sugallta nekik; ő az, aki értéket
adott az életnek, amikor megengedte, hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a magasztos és jóságos fájdalom, aki a szerelembe beleoltotta a végtelenséget...
Nincs nagyobb a világon a fájdalomnál. De ha csakis a fájdalom létezne a
földön, nem tudnád megkülönböztetni a boldogságtól, mint ahogy az éjszakának sem volna neve, ha sohasem kelne fel a nap.
(Anatole France)

A boldogság vagy boldogtalanság egy sereg olyan dologtól függ, amely nem látszik, amelyről nem beszélünk, s amelyet nem is lehet elmondani.
(Nicolas Chamfort)

Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik, az boldog.
(Milan Kundera)

A boldogságot azok a pillanatok teszik, amikor sikerül átélnünk életünk, szerelmeink, barátságaink, kudarcaink , sérelmeink értelmét és távlatait. (Az 'életünk' azt  jelenti: családunk, szerelmünk, baráti társaságunk élete - múltjával, jelenével és távlataival együtt.)
(Lipécz György)

Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az ő törvényéről gondolkodik éjjel nappal.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
(Zaoltárok könyve, 1:1-6)

A legbzerintem a boldogsághoz, tartós boldogsághoz nem kell más mint békében élni önmagunkkal, a minket körülvevő embertársainkkal, és hinni Istenben mert az igaz hit ehhez erőt ad. Én is így teszek, és boldog embernek érzem magam.
(Hugyecz Balázs)

Boldogabb emberek azok, akiknek a legérdekesebb gondolatok járnak a fejükben. Akik számára a szórakozást a személyiségük fejlesztése jelenti, akik kedvelik a jó zenét, az érdekes könyveket, a szép képeket, a jó társaságot, és a jó beszélgetéseket, ők a világ legboldogabb emberei. Ők nem csupán önmagukban boldogok, hanem a boldogság forrását jelentik mások számára is.
(William Lyon Phelps)

Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.
(Stephenie Meyer)

Az ember vagy megtalálta a hivatását és az útját az életben, vagy nem. Ha nem, akkor másokra, másfelé hárítja a hibát.
(Fodor Sándor)

Szeretet, szerelem, család, barátok, ADNI és kapni, tisztaság, megbízhatóság, igazság, kis titkok, hit: ezen fogalmak kiegyensúlyozott egysége adja számomra a boldogság érzetét.
(Ferdinandy Nóra)

A boldogság várása majdnem mindig nagyobb gyönyörűség, mint maga a boldogság. Éppúgy a nehéz, bonyolult, áhított munkára való készülődés is gyakran több örömet szerez, mint maga a munka.
(Olga Fjodorovna Bergholc)

Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság.
(Marguerite Gardiner)

Boldogság: ha képesek vagyunk önmagunk megvalósítására úgy, hogy saját szűkebb és tágabb környezetünk javát szolgáljuk. És családi boldogságban is élünk.
(Trembeczki István)

Úgy teszünk, mintha a luxus és kényelem az élet legfőbb feltétele lenne, miközben boldogságunkhoz pusztán annyira van szükség, hogy valamiért lelkesedni tudjunk.
(Charles Kingsley)

*

Az összeállításhoz az alábbi forrásokat használtuk:
http://web.axelero.hu/polczerj/boldogsagkozep.htm
http://www.citatum.hu/kategoria/Boldogs%E1g
http://idezet.wordpress.com/category/boldogsag/page/2/
http://drimmun.com/erzelmek/boldogsag-idezetek.html
http://www.lakatospal.hu/index.php?page=articles&id=3058&zambo-karoly-katolikus-lelkipasztor-krisztus-feltamadott-a-vilag-megsem-lett-vilagosabb-
http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/22/22_muv_deak.htm
http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre17/03.htm

(HS)