Nagyszerűen tudom tolerálni azt, hogy nem egyezik meg a véleményünk
mindenben
azt, hogy nem látjátok be, NEKEM VAN IGAZAM, SZINTE MINDIG ÉS MINDENBEN!!!!
de ilyenkor magamra öltöm a tolerancia nagyszerű nemes erényét
és udvariasan viselkedek, tolerállak benneteket  :)

ez persze csak tréfa részemről, mert számomra úgy tűnik legalábbis
az élet, emberi összetevőjétől elválaszthatatlan minősége az hogy
társas...
bármilyen is legyen az a társ, végtelenül jobb mint ha egyáltalán nem
lenne....

láttam egy olyan szerelmes párnak küldendő tréfás képeslapot, hogy a
tenisz pálya egyik felén áll egy csüggedt teniszező
a pálya másik térfelén, a hálón túl meg rengeteg teniszlabda
összegyűlve, játékostárs nélkül,
a képeslapra meg az van felírva, EGYEDÜL VALAHOGY NEM MEGY!
ehhez képes beszélni a toleranciáról,....
ezt látom a tolerancia csapdájának...
a másik léte, véleménykülönbségeink: égi ajándék ami örömmel kell(ene)
eltöltsön,
nem pedig az a kérdés, hogy én miképpen tudom eltűrni a másik személy,
illetve véleményének a létét....

Bercinek erről szerettem volna írni, ezt szerettem volna jelezni
de aztán elmúlt az impulzusom, most ilyen jelzés értékűen előbukkant,
erre is szívesen visszatérnék majd egyszer,
ha lesz hozzá kellő mélységű rálátásom, és ráhangoltságom

   (Kotnyek István felvétele)