Az e havi volt a 43. találkozónk s épp öt éve, hogy először összejöttünk. És átadtuk magunkat a közös zenehallgatásnak, figyelemmel kísérve Attila bevezető, értelmező gondolatait. Jó este volt.

SÖRÖS ATTILA
Kedves zenéim 2.

Én csak az utolsó pillanatban állítom össze mondanivalómat, mert igen szubjektív műfajról lévén szó, a korábbi elképzelések a bőség zavara miatt állandóan módosulva némiképp merevvé válhatnak. Az utolsó pillanat benyomásai meghatározóak voltak. Cecilia Bartoli kedd esti MÜPA-beli koncertje miatt, melynek szerencsés hallgatója lehettem. A koncertterem dugig. Ováció, virágeső a fantasztikus teljesítmény által kiváltott élmény okán. A minapi újság-recenzió így kezdődött: manapság Magyarországon nem mindennapos eset, hogy éjnek évadján sok-sok ember mosolyogva hagyja el a hangversenytermet és így bandukol a közlekedési alkalmatosságok felé.

Kezdjük tehát Ceciliával! Közel két éve jelent meg Sacrificium címmel CD albuma, melyben a 16-17. század fantasztikus tehetségű, emiatt rém népszerű kasztrált énekeseinek (Farinelli, Senesino Caffarelli és a többiek) állított hangzó emléket. Ebben az időszakban, elsősorban Itáliában (Velence, Nápoly) töméntelen mennyiségű opera keletkezik, ma már kevéssé ismert, de nem tehetségtelen szerzőktől, akik olyan bravúr áriákat írnak és énekeltetnek, melyek még ma is elkápráztatják a nagybecsű publikumot. Tudni kell, hogy abban a korban bizony sok fiút, kiknek mutálás előtt szép hangja volt, fényes szülői egyetértéssel kiheréltek és a "világhír" reményében intenzív énektanulásra fogtak. Kevesen voltak, akik csillagok lettek, többen akik elkallódtak. Hangfekvésük hasonlított a lányokéhoz, de azokénál lényegesen erőteljesebb. A speciális kiképzés miatt kiemelkedő technikával és artisztikus képességekkel rendelkeztek. Ma ezeket az áriákat általában mezzoszoprán,alt fekvésű hölgyek, vagy kontratenor illetve kontraalt éneklésre képes falzet-technikával bíró urak éneklik.
Bartoli Sacrificium lemezéről először meghallgattunk egy Riccardo Braschi komponálta Artaxerxes című operából származó bravúr áriát, annak lenyűgöző megoldásait, díszítéseit. Követte ezt Haendel Xerxes operájából (hogy az antik perzsa uralkodók milyen népszerűségnek örvendtek ekkoriban!) a híres "Ombra mai fu". Még egyszer meghallgattuk ugyanezt a szépséges largót Andreas Scholl kontratenor előadásában is, hogy összehasonlíthassuk a mai megoldási lehetőségeket. Kis közvélemény-kutatás körünkben Bartolit hozta  ki győztesnek.
https://www.youtube.com/watch?v=KqIHPWg53vs
https://www.youtube.com/watch?v=dHp5_sNurag
Az általunk meghallgatott felvételen Bartolit a Giardino Armonico zenekar, Schollt az Academie für Alte Musik Berlin kísérte. Mindkét kamara-együttes a régi zene területén abszolút toplistás.

Ezután korszak- és hangulatváltással Muszorgszkijnak "Egy éj a kopár hegyen" boszorkányszombati jelenetével borzoltuk lelkünket. Kaptunk azért megnyugvást hajnalban, amire a közeli falu toronyórája méltóságteljes kongatással figyelmeztette az éjjeli kavalkád transzcendens résztvevőit. Romantika a javából… A zenét kiváló előadásban hallhattuk a Cleveland Orchestra előadásában, élén Lorin Maazellel. Néhány szó esett arról, hogy Muszorgszkij milyen ragyogó tehetségű zeneszerző volt. Megírta darabjait zongorára, de nem volt igazán otthon a hangszerelésben. Ezt a művet egyébként Rimszkij Korszakov alkotta zenekari darabbá. Csodásan.
A hajnalt követte az új erőktől duzzadó reggel, orosz népdalt is beleszövő melódiáival. Lelkem szerint itt most csakis egy Bach korállal tudtam elképzelni a folytatást. Nem volt rossz gondolat. Meggyőződésem érezhetően átragadt barátaimra, közös hullámhosszon hallgattuk mélán a 147. kantáta lélekemelő záró korálját (Jesus bleibet meine Freunde). Előadók: Tölz-i fiukórus, Concentus Musicus Bécs, vezényelt Nicolaus Harnoncourt.
A zenemű egy másik előadásban:
https://www.youtube.com/watch?v=3Mn1ibFdXDU

Ezután szerelemzenéket hallgattunk Mozarttól Cecilia Bartoli és Bryn Terfel előadásában. Először a bájos és ártatlan menyasszonynak, Zerlinának káprázatos technikájú elcsábíttatását Don Giovanni által. Komplett mini dráma egy duett keretein belül! (Don Giovanni c. opera, La ci darem la mano kezdetű duett). A második: Papageno-Papagena kettős a Varázsfuvolából. Sok üresjárat után az egymásnak teremtettek összetalálkozása. Nem szorult a jelenet különösebb kommentálásra.…

"Fázós" zenék következtek, különös tekintettel a közelgő télre, Vivaldi kihagyhatatlan ebben a műfajban. A négy évszak A tél hegedűversenyének első tétele a Sonatori de la gioiosa Marca zenekar és Giuliano Carmignola hegedűművész előadásában előidézte a borzongást, sőt mi több a didergést. A második tételben fordult a helyzet és a meleg szobában ellazulva érzékelhettük az eső kopogását az ablakon. Bizony zimankó volt  Purcell angol zeneszerző Arthur király című operájának meghallgatott részletében is. Az Angol barokk szólistákat és a Monteverdi kórust John Eliott Gardiner vezényelte. Ha nem lett volna sokszög-születésnapi pezsgő kilátásban, valószínűleg megkérjük házigazdánkat hogy sürgősen csavarja feljebb a fűtést…

Mozarttal fejeztük be programunkat. Fischer Annie zongorázta nekünk a 466 Köchel számú d moll versenymű szépséges lassú (romance) tételét.
A hallgatóság együtt… De jó volt együtt zenét hallgatni!