Múltkori összejövetelünkön Tamás és én tartottunk beszámolót indiai utunkról, 3 hónapot töltöttünk el az év elején ebben a földrésznyi országban. Az utazás célja a szakdolgozatomhoz való anyaggyűjtés volt, vagyis a szikhek életét és szokásaikat próbáltuk megfigyelni. Emellett maradt időnk utazgatásra is. A beszámolón egy térkép segítségével végigjártunk gondolatban újra az úton és beszélgettünk India sokszínűségéről. Rengeteg kérdés merült fel a társaság részéről és rengeteg kérdés maradt nyitva is, amikbe nem volt értelme mélyebben belemerülni az idő hiányában. Beszélgettünk az indiai emberek szokásairól, a tőlünk teljesen eltérő gondolkodásukról, a kasztrendszerről, a vallások sokszínűségéről, az északi és déli területek közötti eltérésekről, a Himálaja misztikájáról és békéjéről.

Az utazás igazán belső és személyes részét nem tudtuk megosztani a többiekkel és talán nem is lehet. Én már második alkalommal jártam ott és igazi India-szerelmesnek számítok, de Tamás is teljesen a rabjává vált és ugyanazt a derűt, békét, bölcsességet hozta haza, amibe én már korábban belekóstoltam. Sokkal jobban megérti és elfogadja azt amivel foglalkozom és a kapcsolatunk is mélyebbé vált.
Indiáról nagyon sok mindent lehet mesélni, jót is rosszat is, szépségéről és koszosságáról, a szagokról, a szmogról, a természeti csodáiról és az emberek mosolyáról, de érezni és elmerülni benne az igazi csoda.

 

Szabó Szilvia