A napokban Leventével olyan hitbéli-filozófiai kérdésekről leveleztünk, amelyek így-úgy már többször felmerültek mind összejöveteleinken, mind itt a blogban. Szeretnénk megosztani Veletek dilemmáinkat (mindannyiunk mindennapos élménye: milyen sokat tud hozzáadni barátságainkhoz az internet...).
A közös meditáció e szövegek kapcsán indult:

http://shorvath.freeblog.hu/archives/2010/02/25/j3_ltezs-szeretet_II/
http://shorvath.freeblog.hu/archives/2010/05/03/j8_a_Nap_st_de_nem_ltezik/

Levente elemző-kételkedő-kritikai gondolatai:

MEGJEGYZÉSEK
üdvösségről, transzhumanizmusról, testről és lélekről, szingularitásról

az "üdvösség" gondolatával, transzhumán értelemben nagyon nem értek egyet
azzal együtt hogy már kamaszkoromban teljesen önállóan minden
idevonatkozó szakirodalom, vagy egyáltalán irodalom hiányában beláttam,
génmanipulációval elkerülhető lenne az öregedés,
betegségek megelőzhetők és meggyógyíthatók lennének ha teljesen
megismerhetnénk és uralhatnánk a gének működését ... és sokáig azt hittem
ez az emberiség legfontosabb témája
és általában nagyon hittem a tudomány fejlődésében, annak fontosságában,
hogy az majd előbb utóbb mindent megold illetve megoldhat... stb.
most mégis viszolygok tőle

1/ márcsak azért is mert egyrészt egy pontosan meghatározott értelmű
szónak fogalomnak átértelmezéséről
értelmének kicsavarásáról, egy kicsit talán azt is mondhatom
megerőszakolásáról van szó
csak azért mert egy jól hangzó, azaz szép gondolat-társításokat
ébreszthet abban aki először hallja
egy időben én is űztem ezt a fajta talán amerikai divatot, hogy írásunk
elején meghatározzuk mit értünk mi egy bizonyos kifejezésen fogalmon
ami rendszerint egészen más mint az az értelem ami már összenőtt évek
évezredek során magával a szóval...
és innentől kezdve  teljesen önkényesen, tetszőlegesen de "jogtisztán"
használjuk a szavakat, hiszen megmondtuk előre tisztán mi milyen
értelemben használjuk ezt vagy azt a szavunkat
Én viszont úgy gondolom egyrészt nem tisztességes, másrészt nem
célravezető, hanem igenis félrevezető
Teljesen mást jelent a transzhumán értelemben vett üdvösség és a
tulajdonképpeni üdvösség, ha jól értettem a te szóhasználatodban is
transzhumán értelemben vett üdvösségről van szó, azaz a testi
halhatatlanságról...
alapvetően.. és ehhez kapcsolódóan egy ideális társadalmi
berendezkedésről, ahol mindenki boldog lehet, és senki sem szegény...
nagyon nemes gondolat, mint minden utópia
de én ugy gondolom, nem lenne szabad a szavakat kiforgatni eredeti
értelmükből, főleg nem azelőtt hogy teljesen megértenénk mit jelent, ...
pl esetünkben az hogy üdvösség Megértésnek nagyon sok szintje van
a teljes megértés csak a tényleges megélés után lehetséges.... pl nem
tudhatja azt hogy mi a félelem, szorongás, vagy depresszió az aki nem
élte meg, ahogy nem tudhatja a süket, ha születésénél fogva süket, hogy
mi a zene, ha sohasem halott zenét, vagy sohasem énekelt, a vak hogy mi
a szín, a béna azt hogy mi a tánc,  és sorolhatnám, kevésbé egyszerű
példákkal is, nem tudhatja mi a boldogság aki soha nem élt meg semmilyen
színtű boldogság érzést...
sivatagi hőség, ha sohasem volt sivatagban, nem értheti a gazdag mi a
szegénység, és a szegény mi a gazdagság....stb
üdvözülés...hm
nem egyszerűen öröklét... az biztos
körül tudjuk írni, de tudjuk-e mi az, ....?
át tudjuk értelmezni, de ettől nem kerülünk közelebb, sőt....
éppen ezért ilyenkor az lenne a helyes eljárás ha igenis az uj
fogalomnak egy új nevet adjunk, a régit meg hagyjuk meg úgy ahogy van és
próbáljunk meg eljutni a teljesség fele, akkor is ha lehetetlen , netán,
a megértésében

2/ viszolygok tőle mert az az érzésem, meggyőződésem nem vagyunk elég
érettek sem erkölcsileg, sem tudásban technológiában, ahhoz hogy
kiérdemelhessük a földi örökélet lehetőségét, mint lehetséges választ,
hogy netán ezer vagy tízezer vagy akárhány évig itt élhessünk, és nincs
meg hozzá a tudáson túl a kellő bölcsességünk, és legfőképp az
hiányzik, hogy nincs biztos tiszta tudásunk arról hogy mi a boldogság...
ezt a gondolatot két három részre szét bontanám, de fölösleges, hiszen a
transzhumán ellenérvekben már ez is meg van fogalmazva

3/ úgy gondolom, nincs tudományos alapon eldöntve az hogy a lélek a
testi működés mellékterméke lenne, hogy ennek megfelelően nincs és nem
is lehet élet a születés előtt és halál után...
ami van az egyszerűen  szubjektív egyéni habitus mentén kialakult hit,
egyik vagy másik állítás mellett ... van aki abban hisz hogy a lélek az agy
mellékterméke, van aki abban hisz, a lélek a testtől függetlenül is
létezhet, élhet...
a test csak az anyagi világban való megnyilvánulást segíti elő, és
egyben korlátozza is a lelket az anyagi világra, megnyilvánulás és
érzékelés tekintetében...
van aki abban hisz van teremtő, gondviselő Isten és van aki abban hisz
nincs  gondviselő, teremtő Isten, illetve semmilyen isten, mindkettő hit !!!
Ez nagyon fontos észrevenni...
Mint ahogy nagyon bátor kijelentés az is ha valaki azt mondja csak az
létezik amit én érzékelek...tapasztalok...
és nem tudunk szinte semmit semmiről valójában...!!!
nem tudjuk mi az hogy anyag !
nem tudjuk mi az hogy tér !
nem tudjuk mi az hogy idő !
csak hogy a külvilág dolgairól beszéljünk
de azt sem tudjuk
mi az hogy élet !
mi az hogy lélek !
mi az hogy szellem !
mi az hogy én ! vagyok
mi az hogy boldogság...
mi az hogy szabadság...
szinte semmit nem tudunk ami lényeges
végtelen sok érv hozható fel mindkét hittétel mellett, de nincs, nem
nagyon van egyértelmű, és félreérthetetlen bizonyíték sem egyik sem a
másik oldal kezében, a józan tiszta világos értelem azt kéri tőlünk ezt
az alapvető tényt vegyük észre...nincs egyértelmű bizonyíték... sem
egyik sem másik kezében...
E nélkül az alapvető tétel nélkül nehéz az üdvösségről is beszélni,
olyan értelemben hogy ma már eldöntött tény lenne, hogy a lélek
hallhatatlanságának a gondolata képtelenség..., megbukott volna....
s mint ilyen az tulajdonképpeni üdvösség is...
és hogy ezért lenne szükség, egy "mentsük meg ami még menthető" ötletre,
földi örökéletre...a transzhumán üdvösségre
egy vak vezet világtalant társadalomban !!!
sajnos nem...
vagy hál Istennek nem...

4/ a lélek magja, a szellem/az "én" az eléggé nyilvánvalóan
transzcendens, azaz nem e-világi,!!!! nem anyagi eredetű...
nagyon komoly érveim vannak e tekintetben, talán megcáfolhatatlanok, a
lényege az, hogy minden egyes egyén, azaz lélek/szellem/én, aki
tudatosan el tudja mondani magáról azt hogy én, és érti is ezt, az
egyszeri és megismételhetetlen, és ez az egyszeri és
megismételhetetlenségben
Minden ami e-világi anyag és forma sajátos ötvözete, most nem fejteném
ki részletesen de a lényeg az hogy anyag és forma képtelen létrehozni
egyszeri és megismételhetetlen dolgokat, aminek egy a formája, annak
anyaga is egyforma, igy nem lehet egyedi, azaz szinguláris... a
szingularitás folytán, nem és  nem is lehet az "én vagyok" az anyag
terméke...
ideális, mesterséges körülmények között megszületett két ikertestvér bár
teljesen egyforma, de mégis mindketten mást értenek amikor azt mondják
"én vagyok", mint ahogy én is simán el tudom képzelni, hozzám hasonló,
velem tökéletesen egyforma végtelen számú ikertestvérem létét, akik akár
ebben, de inkább ezzel a világgal tökéletesen egyforma végtelen számú
világban élnek, és minket egy játékos teremtő isten folyamatosan
cserélget az éjnek folyámán
a külömbséget soha senki nem fogja észrevenni... a vicc az hogy én
sem... a lényeg pedig az, hogy a végtelen számú süket leventék közül
csak az egyik lennék én.... és ezt a szingularitást nem lehet e-világi
okok termékeként felfogni, értelmezni... itt ugyanaz az anyag és forma,
mint ok, ugyanazt az okozatot eredményezi, szingularitás esetében nem !!!!

Úgy gondolom, ha önmagam és életem értékelését nem teszem függővé külső
feltételektől,  pontosabban ha eljutok oda, hogy ez feltétel nélküli legyen
ez egy igazi belső szabadságélményt jelent
hogy én folyamatosan tudok örvendeni annak hogy vagyok, annak hogy élek,
és el tudom fogadni azt, hogy olyan vagyok amilyen vagyok...
ez a boldogság alapéletérzése, mely kicsitt független külső
nehezségektól, problémáktól és sikerektől is...
olyan egy kicsitt, mint amikor nincs melegem, és nem is fázom, jól
vagyok, de érzem hogy kint éppen hideg van, vagy meleg van,
illetve mégpontosabban van egy olyan végső élményalapja, amikor mondjuk
már szenvedek a kinti melegtől, vagy szabályosan fázom, azaz szenvedek a
kinti hidegtől, de megvan a biztos élménytudata annak, hogy én
általábban jól érzem magam, s ha elmulik ez a kinti hideg, azonnal
visszaáll a belső jó-létem,  a  "jól érzem magam a saját bőrömben"
életérzésem,
és ez nyugalommal tölt el... az, hogy ezt tudom, akkor is ha nem gondolo
rá, de tudom
ez az a belső vár, ahol a belső fény, világosság, a lélek melege
lakozik, .. erre kell igazán vigyázni
ez a szabadság záloga is
a félelem, aggodalmaskodás, szorongás nélküli élet kulcsa is egyben
talán..

most itt uk-mukk-fukk abbahagyom :)

(HS)