én barátaim és ellenségeim szavai mögött is az igazságot keresem.
mindkét csoport torzít, a maga módján, ezzel számolni kell... gyakran
az ellenség mondja el rólunk az igazat, mutat rá olyasmire amire
barátaink talán soha...

divatok áramlatok sorsa, bárhogy is hívják őket, hogy elmúljanak,
(ilyen maga a posztmodern is, annak ellenére minden áramlat fölé próbálta helyezni magát azzal, hogy még a modernitást is meghaladónak, az után következőnek állította magát)

csak a kövek, a tények, az igazság maradandó, irányzattól függetlenül

az élet értelmének a kérdését úgy gondolom nem lehet megkerülni ha a
boldogságról beszélünk...
nem helyettesíthető be semmi mással, lényeges összetevője, sőt talán
közelebb áll a valósághoz ha azt mondom, szükséges (azaz nélkülözhetetlen) de nem elégséges feltétele a boldogságnak az élet értelmének megértése és megélése....

a 'baráti tolerancia' valójában tartalmát tekintve inkább udvariasság és
előzékenység, és inkább az idegenekkel szemben alkalmazzák általában,
*barátokkal őszinték szoktunk lenni*, ez a kiváltság jele és gyümölcse egyben, az őszinteség, mikor elmondjuk azt, hogy sok tekintetben nem
értünk egyet,

nagyon szomorú, vagy inkább vicces, hogy éppen az értelem kérdését nem
tudjuk a helyére tenni, hisz mindig az értelmünket használjuk, mikor írunk gondolkozunk, folyamatosan ...
és ebben a tekintetben az egzisztenciál-filozófia és Heidegger sem kivétel, akkor is ha magát az értelem kifejezést, többé-kevésbé tudatosan szándékosan nem használja...
hisz ettől még a kérdés nincs megoldva, jelzés értékű persze, de ez még
nem jelenti azt, hogy ezáltal körül van járva és rendbe van téve....
pedig ez a feladat... végre ne homokvárakat (Déva-várakat) építsünk

az értelemnek a kérdését sem abszolutizálni, sem minimalizálni, vagy
egyenesen tagadni - nem túl  szerencsés,
ez csak akkor igaz persze ha  nem egyik vagy másik irányzattal való
csatározás  a cél, hanem maga az igazság,
ami mindig éppen olyan amilyen, nem több és nem kevesebb mint amennyi
éppen a valóság...

egy fontos különbségtétel: egészen mást jelöl az értelem mint  az elme  egyik képessége, és az élet értelmének a kérdése,
ez utóbbit az értelem (ész) jó esetben felismeri (mint mondjuk a szint, a
dallamot) az életélményben,
milyen mértékben lehet és kell megérteni a színt és a dallamot, milyen
mértékben lehet és kell megérteni a szépséget, mint tényt és mint élményt...
ehhez hasonló az élet értelmének (élménynek) és magának az értelemnek (észnek) a viszonya,
külön kérdés az élet célja,
az élet-értelem inkább forrás-jellegű (és magának is forrása van) mint
végső cél-jellegű,
persze van értelmes és értelmetlen cél is...

nagyon érdekes kuszaság uralkodik ezen a téren a fejekben, úgy látom
bátran mondhatjuk, szinte minden téren a vak vezet világtalant,
ezért vagyunk itt ahol éppen vagyunk...

örvendenék egy kiadós vitának,
jót tenne nekem, ha nem udvariaskodnánk, hanem elmondanánk őszintén a
véleményünket,
ezzel biztatni is szeretnék, bátran döngöljetek bele a sárga földbe, ha  
valamiben  úgy látjátok abszolút nincs igazam,egyszerű tévedés, vagy olvasottság-tájékozatlanság  folytán....
a gyakorló harcosok megtiszteltetésként élik meg, ha komolyan veszik, és
teljes erő- és tudásbedobással harcolnak ellenük gyakorlás közben...
ebből tanul igazán

én örvendek minden hasonszőrű gondolkodónak, mert úgy hiszem egy fecske, még egy tucatnyi sem csinál tavaszt...
és remélem, tényleg a tavasz (persze itt nem a gazdasági felemelkedésre
gondolok...) előtt állunk,
és hogy ennek jeleként, nem föltétlenül okaként, egyre több fecske
jelenik meg a láthatáron,
egyre többen felismerik az élet alapigazságait,
megelégelik ezt a kábultságot....

valahogy meg kell találjuk a kapcsolódási lehetőséget, de előtte néhány témát körbe kell járjunk (a kezdeti esetlegesség előbb-utóbb egységes képpé rendeződik), és lassan szinte spontán módon megjelenik, körvonalazódik a sokszög stílusa, azaz egyénisége, sajátos szemléletmódja, sőt mondanivalója
amikor már annyira sok téren megtaláljuk a közös nevezőt, hogy már egy
kicsit unjuk egymást, de együtt megyünk el szomszédolni...
ahogy ez történni szokott régebb a falvakon,
a fiatal család egy idő után keresi a kapcsolatokat, a szomszédokkal...

úgy érzékelem, még sok megbeszélni valónk van... a közös nevező
sem egy adottság (illetve csak részben az), hanem egy folyamat eredménye,
és szinte a folyamat során szerzett tapasztalat-gyakorlat értékesebb mint maga a tényállás... hogy megtaláltuk, rögzítettük, stb. a közös nevezőt,
10, 100, 1000 oldalas szövegben

számomra egyformán céltévesztett az intoleráns mint a toleráns magatartás, mind a kettő megérthető és meghaladható, sőt megváltoztatható.... mindkettő ennek a kábult világnak a része, egy köd terméke, amely a köd feloszlásával, maga is eltűnik... a lényeg hogy haladjunk az úton, az igazságot, azaz a valóságot követve... azt ami tényleg létezik és nem egyszerű káprázat

én barátaim és ellenségeim szavai mögött is az igazságot keresem.
mindkét csoport torzít, a maga módján, ezzel számolni kell... gyakran
az ellenség mondja el rólunk az igazat, mutat rá olyasmire amire
barátaink talán soha... nem hinném hogy a helyes sorrend ez: előbb legyünk
barátok (a közös nevező,) majd nézzük meg hogy állunk az igazsággal...

úgy gondolom, többről is szólhat a sokszög mint 'életünk lényeges kérdéseiben a közös nevező keresésről egy plurális világban':
1/ a közös boldogságkeresés maga is a boldogságnak egy formája... fontos ezt észrevenni
hogy ez is egy nagyszerű élmény... ahogy a szexben sem csak az orgazmus számít, nem?...
2/ az igazságot akkor könnyebb megtalálni, ha az egymás szemében levő szálkákat kölcsönösen kihúzzuk, vagy legalábbis segítünk azokat észrevenni
ez nem szitokszó, hanem az élet alapigazsága, hogy 'más szemében a szálkát könnyebb észrevenni, mint a sajátunkban a gerendát' - azaz segíthetünk egymásnak (mert így könnyebb) a valóságos önismeret elsajátításában
3/ a véleménykülönbség pedig nem egy leküzdendő rossz, amelyet legyőzve majd boldogok lehetünk, nem, sose valaminek a hiánya vezet a boldogsághoz, hanem valaminek a jelenléte, a véleménykülönbség a valóság és látásmódjának sokszínűségét, összetettségét tükrözi... csodálatos dolog, és nem szabad ilyen értelembe erőltetni (Prokrusztész ágya) a közös nevezőt, s minden mást, ami nem közös elvetni...
4/ a valósághoz illetve az igazsághoz közelebb kerülve biztos egymáshoz is közelebb kerülünk, annyira amennyire ez egészséges és természetes azaz termékeny....

csak a kövek s az igazság maradandó, irányzattól függetlenül...